REMÉNYT ÉS SEGÍTSÉGET HOZUNK
ÁZSIAI SZÖKŐÁRAK

2004 decemberében szökőár pusztította végig Délnyugat-Ázsia és India partvidékét. A rombolás gigantikus méreteket öltött.

TÖBB MINT

600

ÖNKÉNTES

LELKÉSZ

érkezett

A SZÖKŐÁR ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE

Egész városok semmisültek meg, és szigetek tűntek el a Föld színéről. Azonnali alapon 600 önkéntes lelkész jelentkezett 28 országból, a közeli Ausztráliából és olyan távoli helyekről, mint Anglia, Skandinávia, az Egyesült Államok és Latin-Amerika, hogy testi-lelki segítséget nyújtsanak a szökőár áldozatainak és a mentőmunkásoknak is.

Az önkéntes lelkészek sokféle felszereléssel és tevékenységgel segítettek a mentőmunkásoknak és a tisztviselőknek. Önkéntes lelkészek, akiket kirendeltek a kórházakba, hogy segítsék a túlterhelt orvosi személyzetet, mintegy 300 000 beteg szenvedéseit enyhítették. Ezzel egy időben mindenkit kiképeztek, akit csak tudtak, az önkéntes lelkészi technológiákból, főleg azokra az eljárásokra, amelyekkel segíteni tudnak másoknak felülkerekedni a zaklatottságon, stresszen vagy traumán, illetve amelyekkel enyhíteni tudják a betegségek és sérülések okozta fájdalmakat. Orvosok és nővérek, muszlim vallási vezetők és buddhista szerzetesek is voltak az 50 000 ember között, akik megtanulták ezeket az eljárásokat, és akik ezután további tízezreken segítettek.

Mivel a területen további tájfunok, hurrikánok és ciklonok pusztítottak, az önkéntes lelkészek időről időre visszatértek, hogy segítsenek az áldozatoknak és a mentőmunkásoknak. 2007-ben egy csapat visszatért Indonéziába, ahol asszisztokat és elsősegélyt nyújtottak a rászorulóknak Dzsakartában és Szumátrán, ahol az áradás tízezreket tett hajléktalanná. Ezen felül megsokszorozták a katasztrófa esetén igénybe vehető erőforrásokat: gyakorlással egybekötött előadásokat tartottak, ahol az önkéntes lelkészi technikákat oktatták összesen több ezer embernek.

„Az önkéntes lelkészek olyan egyének figyelemreméltó csoportja, akiknek valóban az a célja, hogy segítsenek javítani a dolgokon. A szervezésre és a koordinációra nagy figyelmet fordítanak. Jelenleg országunk számára nélkülözhetetlenné teszi őket az, hogy önellátóak, és hogy képesek minden mentési munkálatot irányítani. Együtt dolgoznak a kormánnyal és a helyi vezetőkkel, és segédkezet nyújtanak az összes mentési munkálat koordinációjában. Elsődlegesen a hivatásos mentőmunkások hatékonyságát növelik. Ez egy rendkívül képzett és elkötelezett csapat, amely felbecsülhetetlen értéket jelent országunk számára.” – Miniszterelnöki Hivatal, Srí Lanka, 2004. december